____________________________________________________
Krasznahorkai László Az utolsó farkas című kisregénye (2009) egy sűrített, egyetlen hosszú mondatból álló, hömpölygő szöveg, amely egy filozofikus monológ formájában beszél az emberi bűnről, kiszolgáltatottságról és a civilizáció pusztító természetéről. A művet sokan metafizikai parabolaként vagy apokaliptikus meseként értelmezik — az utolsó farkas története az emberi világ önpusztításának allegóriája. A kimondatlan dolog — az, ami ott lebeg a szöveg fölött — az emberi felelősség ténye.
José nem mondja ki, hogy az utolsó farkas haláláért nem csupán a vadászok, hanem maga az emberiség a felelős. Hogy nem „ők”, hanem „mi” öltük meg azt a farkast.
A farkas eltűnése nem helyi történet, hanem az ember és természet közti viszony végpontja, a civilizáció morális kudarca.
